Graha

A graha (bolygó) szanszkrit szó, egy „megragadni” jelentésű gyökből ered: a graha az, ami az égen megragadja, hatalmába keríti a földi életet. A Jyotish kilencet számol közülük. Hét látható: a Nap, a Hold, a Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz és a Szaturnusz. A másik kettő, Rahu és Ketu, egyáltalán nem égitest.

A kilenc graha

A táblázat abban a sorrendben sorolja fel őket, ahogyan a hora mutatja, és megadja azt a két betűt, amely a megrajzolt chakrában mindegyiket jelöli. A lagna (aszcendens), amely nem graha, jelölése La.

Rahu és Ketu

A Hold égi pályája szöget zár be a Napéval, ezért a két pálya két, egymással szemközti pontban metszi egymást: ezek a holdcsomók. Rahu az a csomó, ahol a Hold északi irányban halad át, Ketu az, ahol déli irányban, így Ketu mindig pontosan 180°-ra áll Rahutól. Fogyatkozás csak akkor lehet, amikor a Nap és a Hold e pontok közelében jár. Látni nincs mit: Rahu és Ketu chaayaa graha (árnyékbolygó), számítással kapott pont, a chakra mégis ugyanúgy olvassa őket, mint a másik hetet.

A holdcsomó számolható a Hold átlagos mozgásából, vagy a tényleges, kissé ingadozó mozgásából. A kezdőlap Holdcsomó típusa mezője választ a kettő közül: közép (ez az alapérték) vagy valódi.

Miért nem az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó

A távcső még három bolygót talált, és egyes asztrológusok ezeket is felvették a védikus chakrákba. A könyv nem teszi ezt (1. fejezet, § 1.5): ahhoz tartja magát, amit a Jyotish látói tanítottak, és egyikük sem használta ezt a hármat. A hora a könyvet követi, ezért sem nem számolja, sem nem mutatja őket.

Más pontok a chakrában

A kilenc grahán kívül a chakrában olyan pontok is vannak, amelyeket nem látunk, hanem kiszámolunk. A legfontosabb a lagna, a zodiákus keleten felkelő pontja a születés pillanatában; a grahák közé kerül, de nem tartozik közéjük. A könyv később még két fajtát vezet be: a 4. fejezetben az upagrahákat, tizenegy mozgó pontot, az 5. fejezetben a különleges lagnákat, amelyeket a lagnához hasonlóan használ. Ezeket a hora még nem számolja.

Retrográd grahák

A Földről nézve a graha általában előre halad a rasikon (jegyeken), a zodiákus sorrendjében. A Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz és a Szaturnusz időnként mintha megállna, és egy ideig visszafelé haladna; ez abból adódik, hogy a Földről nézzük őket, amely maga is kering a Nap körül. Az ilyen állapotú graha retrográd. A Nap és a Hold sosem az. A holdcsomók szinte mindig visszafelé mozognak: a közép holdcsomók mindig, a valódiak rövid, előre haladó szakaszokkal.

A hora akkor jelöl retrográdnak egy grahát, ha a születés pillanatában a hosszúsága csökken; ugyanazzal a szabállyal mind a kilencet, a holdcsomókat is. A táblázatban R áll a foka után, a megrajzolt chakrában felső indexben álló R a betűi után. A közép holdcsomókkal tehát Rahu és Ketu mindig R-t kap, a valódiakkal időnként nem.

Utána a rasi következik, a zodiákus tizenkét része, amelyeken a grahák végighaladnak.

Hivatkozás a könyvre: P.V.R. Narasimha Rao, Vedic Astrology: An Integrated Approach, 1. fejezet, § 1.3.1. Hol szerezhető be a könyv